Reto-séta a ’60-as évekbeli Óbudán


“Korszerű lakás, 1960 – az óbudai kísérlet”

A Kiscelli Múzeumban látható ez az időszaki kiállítás, mely a Bécsi út és a Vörösvári út közt (az egykori téglagyár helyén) 1960-64 között megépült kísérleti lakótelepet mutatja be. Már a kiállítótér megválasztása is telitalálat: a kastély lecsupaszított templomtere nagyszerű ellenpontként szolgál a hatvanas évek díszleteihez.

A díjazott házakat két ütemben építették fel. Az első huszonegy lakóház (380 lakás) közül három típusterv alapján épült, hogy összehasonlíthassák velük az új prototípusok költségeit. A II. ütemben két díjazott háromemeletes garzonház és egy kockaház épült fel itt, valamint további négy nyolcemeletes lakóház.

A lakások alapterülete ugyan alulméretezett volt – 2 fekvőhelyes lakás 24–30 m2, a 4 fekvőhelyes 50–58 m2, a legnagyobb, 6 személyes (de kétszintes!) lakás, maximum 76 m2-es lehetett. Ennek ellenére ma bármelyiket elfogadná a legszigorúbb szakmai zsűri is.

A kisebb alapterületű lakások építése a lakberendezési kultúra átalakítását is szükségessé tette, ezért a beépített típuskonyhabútor tervezésére (1958), majd később lakásbútorok tervezésére (1959) pályázatot írtak ki. A garzonlakásokba konyha helyett beépített főzőfülkét vagy főzőszekrényt kellett tervezni, ami lehetett akár a lakószobában, vagy az előtérben is. Kikötés volt továbbá a kis alapterületű lakásokba 60 x 60 cm-es, teljes falmagasságú beépített szekrények tervezése.

A kísérleti telep lakóházai mellett felépült három földszintes üzletpavilon, egy bölcsőde, végül 1964-re egy általános iskola.

A kiállításon találkozhatunk olyan korabeli bútorokkal, melyek még néhány éve a lomtalanítások kedvelt célpontjai voltak.

De láthatunk fotókat és dokumentumokat a 60-as évekből, néniket és kisfiúkat vicces ruhákban és végül egy megmodellezett lakást is – ahogy a lakótelep is egy kísérlet 1:1-es modelljéül szolgált a maga idejében.

A modell modelljében a leginkább emblematikusnak számító bútorok testet öltenek. A kagylófotel, vagy a beépített konyha, amit az is megirigyelhet, aki nem rajongója a retrónak. A minta-modell-lakás további helyiségeiben csak azok funkciójára utaló alaprajzi kontúrok vannak bejelölve.

A kiállítás rendezői mindent megtettek azért, hogy becsalogassák a közönséget, melyből ottlétünkkor nem is volt hiány. Rengeteg huszonéves fiatal párt láttam (gyerekkel és anélkül) a téma és a kor iránt érdeklődők között. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy a kiállítás installációja igen látogatóbarát: raklapokból kreált „rajzasztalokon” kínálják magukat a tervek, egy épület – egy tabló.

Az óbudai kísérleti lakótelep múzeumi megtekintése után kedvet kaptunk a novemberi napsütésben e házakat mai valójukban is megnézni. Nem bántuk meg, mert sétánk során nem a későbbiekben felépült paneldzsungelek fojtogató légköre, hanem egy kertváros kellemes feelingje vett körbe bennünket.

 Mindezen magyarázó szöveg után álljon itt a képes összefoglaló, mely zenei aláfestése egy hatvanas évekbeli Mikes Éva sláger.

~ Szerző: hessenwinkel - 2011-11-15.

Egy hozzászólás to “Reto-séta a ’60-as évekbeli Óbudán”

  1. Érdekes kezdeményezés volt. Kár, hogy később már csak “város a városban” típusú, szovjet házgyári elemekből épültek meg országszerte a lakótelepek. Ez az óbudai kísérlet kifejezetten emberléptékű és -barát kezdeményezés volt, ahol még a különböző generációk együttélésére is gondoltak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: