Kner Izidor – aki feltalálta a tisztességet


Nem fűződnek a nevéhez korszakos találmányok, mégis az innovációi révén lett világhírű nyomdász és könyvkiadó Kner Izidor. Az 1860. február 5-én született zseniális könyvész forgatókönyvbe illő élettörténete – könyvkötősegédből lett nyomda- és kiadótulajdonos, önképzéssel jutott fel a szakma legmagasabb csúcsaira – eleven cáfolata mindannak, amit a karrierről, a meggazdagodásról, a munka és a siker kapcsolatáról manapság gondolni illik.

Kner Izidor – Kreatív újító

Szokás például hangoztatni, hogy „nem mindegy, hova születünk”. Nos, Kner Izidor egy könyvkötő apa és egy cipész felmenőkkel büszkélkedő anya gyermekeként Gyomára született. 1860-ban. Tizenhárom évre rá egy kötészeti műhelyben kezdett tanoncként, majd könyvkötők és nyomdászok keze alatt inasként, segédként és nyomdai munkásként végigjárta a fél országot. 1882-ben saját nyomdát nyitott (tőke nélkül, 75 forintnyi takarékpénztári kölcsönből) – az egyszemélyes vállalkozás főleg könyveket készített.

Bár csak egyetlen, ócska nyomdagépe volt, kiadványai – elsősorban tipográfiai igényességükkel – már akkor is kimagaslottak a mezőnyből. Az ennek ellenére csak lassan fejlődő cégecske a tulajdonos házasságakor jutott először némi készpénzinjekcióhoz, és rögtön terjeszkedni kezdett: Kner vásárolt egy nagy teljesítményű nyomdagépet, és belevágott a nyomtatványüzletbe.

A közigazgatás már akkor is rengeteg űrlapot és formanyomtatványt használt –ezek kis, rosszul felszerelt műhelyekben készültek, gyenge minőségű papírra, egyenetlen színvonalon. Kner Izidor első „találmánya” a szabványosítás és a minőségbiztosítás volt: 1892-ben még csak 170, néhány év múlva viszont már több mint ezer különféle nyomtatványt gyártott, 265 oldalas Közigazgatási Mintatárat adott ki, és gyakorlatilag az összes megyével, illetve a hazai települések mintegy felével szerződéses kapcsolatban állt. Műhelyében olyan közigazgatási tudás halmozódott fel, amellyel nemcsak a konkurencia, hanem az államigazgatás sem tudott versenyezni, így aztán piaci alapon került kvázi monopolhelyzetbe.

Bár egyszerű iparos volt, pontosan felmérte saját szakmája helyzetét – így azt is, hogy a könyvnyomtatásban hatalmas lehetőségek vannak, de csak akkor, ha a tömegtermelés olyan minőséggel párosul, ami Magyarországon akkoriban ismeretlen volt. Ő volt az első nyomdatulajdonos, aki tudatosan alkalmazott grafikusokat, kalligráfusokat, kiadványtervezőket, és ezzel valóságos tipográfiai forradalmat indított el az országban. Abban is új utat mutatott, hogy a Móricz Zsigmond-féle Rokonok korában a kreatív munkatársakat mindig pályázaton választotta ki – azaz nem unokaöcsök vagy a szeretők pereputtyai kapták a megbízásokat, hanem azok, akik a legjobb próbamunkát küldték (olykor unatkozó háziasszonyokra vagy végzettség nélküli, de tehetséges diákokra esett a választás).

Ezzel a pályáztatós módszerrel sikerült villámgyorsan felfuttatnia egy másik üzletágat, a meghívók és üdvözlőlapok gyártását is. Egy másik Kner-újítás a dolgozók megbecsülése volt. Aki egyszer bekerült a céghez, az – ha a minőségi elvárásoknak megfelelt – gyakorlatilag holtig tartó állásra számíthatott. Kner Izidor gyomai műhelye volt az első vidéki cég és az első nyomda Magyarországon, ahol kollektív szerződést kötöttek az alkalmazottakkal –méghozzá olyan bérrel, amely a szokásosnál két bérosztállyal feljebb pozicionálta őket (ennek az lett az előnye, hogy a nyomda folyamatosan a legjobb szakemberek közül válogathatott). Az országban az elsők között vezették be a 9, majd a 8 és fél órás munkaidőt meg a nyári fizetett szabadságot. De a furfangos nyomdász más területeken is úttörő volt: az iparágban ő alkalmazott először fizetett reklámot.

A fenti „találmányok” révén – amelyek persze legfeljebb Európa keleti felében számítottak újdonságnak – 1914-re az akkor már 150 fős Kner-nyomda a kontinens egyik legjobbjává vált, amit a lipcsei világkiállításon kapott aranyérem is elismert. Közben Kner Izidor szakmai és önéletrajzi könyveket írt, rendszeresen jelentek meg írásai a nyomdászati szaklapokban (nem csak Magyarországon), meg az Üstökös és a Borsszem Jankó című újságokban. Még egyszer hangsúlyozzuk: egy iparosról, végzettsége alapján (mai meghatározással élve) szakmunkásról van szó –aki azonban egyrészt kifejezetten jól fogalmazott, másrészt a véleményét szakmai sikerei tették hangsúlyossá. Folyamatosan kritizálta a tisztességtelen versenyt, a korrupciót, az ügyfelek becsapását és az inasok kiszolgáltatott helyzetével történő visszaélést, az egykor saját bőrén is megtapasztalt, ún. inasnyúzást.

„Az iparos tevékenységének fő törvénye a becsület, a vállalt kötelezettségek minden ne hézség és akadály dacára való feltétlen teljesítése” – fia, az első magyar könyvművészként emlegetett Kner Imre szerint ez volt a nyomda- és dinasztiaalapító Kner Izidor ars poeticája. Talán ezért vitte ilyen sokra –talán ennek ellenére.

…és ami nyomdájából az utókorra maradt az a „Kner Nyomdamúzeum”-ban látható…

A múzeum épülete..

…és belseje..

Múzeumi enteriör nyomdagéppel

…egykori szedőszekrény..

…és egy nyomdagép…

A magyar nyomdászat, könyvkötészet kiemelkedő személyisége és kiadó 1935. augusztus 19-én hunyt el Gyomán, így őrá már nem várt az a sors, mint fiára, Imrére…

~ Szerző: hessenwinkel - 2013-02-05.

Egy hozzászólás to “Kner Izidor – aki feltalálta a tisztességet”

  1. Nagy EMBER volt, példaértékű az életműve!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: