A Mátyás korát idéző svábhegyi Golf szálló


A Golf szálló: olympuszi párafelhőben…

Az 1939-ben átadott Golf Szálló a múlt század ’30-as éveinek végén jelentősen fellendült svábhegyi turizmus terméke. Addigra épültek ki ugyanis azok a létesítmények, amelyek révén minden korosztály és társadalmi réteg talált magának megfelelő elfoglaltságot. Így volt teniszpálya, lovarda, golfpálya, hosszú turistautak, kisvendéglők, télen pedig ideális síterep.

A hotel építtetője a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság, amelyet a kortársak csak BESZKÁRT-ként emlegettek. A cég elsődleges célja az volt, hogy befektetésként kamatoztassa az alkalmazottak részvényeit, valamint hogy megnövelje a fogaskerekű forgalmát. Tervezőnek Lauber Dezsőt, a Budapesti Golf Club titkárát kérték fel. Ezzel biztosították, hogy a golfpálya közelében álló szálloda a golfjátékosok érdeklődésére is számot tartson. A tervezésnél fontos szempont volt, hogy a szálloda stílusa ne üssön el a Hegyvidéken megszokott épületekétől, ezért Bereczky László műépítész is segítette Lauber munkáját.

…szemben vele egy pad, amit kedvesnek találtam, de leülésre valahogy mégse csábított…

Az épületet a tervezők úgy álmodták meg, hogy Mátyás király korára emlékeztessen. Ez illeszkedett az akkor érvényben lévő kerületnévhez is (Mátyás király város). A hotel vendéglőjében Molnár C. Pál festőművész falfestményeken elevenítette meg Hunyadi Mátyás vadászatait budai vadaskertjében. A Golf Szálló teraszairól is csodálatos kilátás nyílt a környékre, a kilátótorony erkélyéről pedig be lehetett látni egész Budapestet. A különböző teraszokon egy időben ötszázan is elfértek.

Az utcai homlokzata a régi magyar tornácos házakat idézte, a belsejét pedig a kor modern berendezéseivel szerelték fel: központi fűtés, gumipadlós folyosó, állandó melegvíz-ellátás várta a vendégeket. A szálló rövid időn belül a főváros egyik legkedveltebb szórakozóhelye lett.

A szálló kertjéből rám tekintő fagyos fenyőágak…

A világháború azonban beleszólt a fejlődésbe, annak ellenére, hogy az épület viszonylagos épségben átvészelte a kegyetlen időket. Az államosítás után a Vörös Csillag szálló nevet kapta. Azokban az időkben az Aranycsapat téli edzőtáborozásainak idején itt volt Puskás Öcsiék ’főhadiszállása’. A ’60-as években az egyik legkedveltebb budai hotel lett a külföldiek számára, ahová magyar szállóvendég szinte nem is juthatott be. A ’70-es évek közepén – tavaszi/őszi hétvégi kirándulásainkkor – férjemmel gyakran ebédeltünk a gyönyörű környezetben lévő szálloda teraszán.

…a kilátótorony, melynek erkélyéről egykoron egész Budapestet lehetett látni…

1982-ben a parkjában faházakat építettek, valamint feszített víztükrű, minden évszakban használható medencét alakítottak ki. A rendszerváltáskor, 1989-ben, immár Panoráma Szállóként, teljes körűen felújították, majd nem sokkal később eladták. Egy ideig – teljesen elzárkózva a külvilágtól – a libériai nagykövetség működött az épületben. Attól kezdve már nem volt látható az a sok szép műalkotás, amellyel az egykori közösségi helyiségeket díszítették. Az épület ma teljesen elhagyatottan, üresen áll (libériaknak hűlt helyük) és eszi az idő vas foga….

…és a fák mögött Csipkerózsika álmát alussza a hotel (remélem nem addig, míg össze nem dől)…

A Szerző 2013. január 9-én készült fotóival

~ Szerző: hessenwinkel - 2013-01-10.

3 hozzászólás to “A Mátyás korát idéző svábhegyi Golf szálló”

  1. Szó sincs csipkerózsika-álomról. Az ott lakó tulajdonos gondoskodik a kert és az épület őrzéséről és karbantartásáról, ami évi minimum sok tízmilliójába kerülhet. Persze mindenki örülne, ha egyszer újra a közönséget szolgálná, a Hegyvidék büszkeségeként, akárcsak a szintén magántulajdonba vett Disznófő-forrás és -vendéglő. Az Olympia szálló viszont magántulajdonban az ebek harmincadjára került, nem igaz, hogy az önkormányzatnak ne volna eszköze, hogy változtatásra kényszerítse a tulajdonosi csoportot. A Golf és a Disznófő ügye pedig csipán pénzkérdés, feltéve hogy a magánosítás szabályszerűen történt.

    • Az, hogy a Golf szálló tulajdonosa gondoskodik a kertről, őrzi-védi az épületet, ettől még kitartok a “Csipkerózsika álom” mellett. A fővárosiak semmit nem élvezhetnek se magából a környezetből (+ a budapesti panoráma látványa), sem pedig az épület belső szépségeiből (hogy egy-egy kellemes hétvégéről a szállóban már ne is szóljak…).

      A Disznófőről semmit nem tudok. Az Olympia szálló mállását látom, de az legalább egy rondaságos, a szocializmus ’70-es éveinek elején épült épület, amiért annak ellenére különösebben nem fáj a szívem, hogy falai közt pár kellemes hétvégét töltöttem el férjemmel, később – akkor még kisfiammal – tavasszal és koraősszel sokat jártunk a kertjébe ebédelni, avagy csak egy-egy délutáni fagyizásra/sütizésre.

      Én már csak egy ilyen szentimentális, a múlt értékeinek pusztulásán keseregni képes ember vagyok (a múlt értékeibe számomra az Olympia nem tartozik bele).

  2. A Vörös Csillag szállót csak kívülről csodáltam, de az Olympia Piros Elefánt bárja sok pénzem elnyelte (illetve én az ő piáit)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: