Sztálint sokan ma is nagyra értékelik Oroszországban


Az orosz emberek többsége szerint az 1878. december 21-én született Sztálin tevékenységében több volt a pozitívum, mint a negatívum, de ilyen politikust nem szeretnének a mai Oroszország élén látni – derül ki az egykori diktátor születésnapja kapcsán végzett felmérésből.

A fiatalok már közömbösek

Mindez abból a felmérésből derül ki, amelyet idén – akárcsak 1998 óta minden évben – a VCIOM állami közvélemény-kutató intézet végzett a diktátor születésnapja alkalmából. A kutatás minden évben azt mutatja ki, hogy sokak számára a diktátor “kemény, embertelen zsarnok volt, akinek a kezén sokmillió ártatlan ember vére szárad”, a társadalom egy jelentős része azonban úgy véli, hogy “a Sztálinnak tulajdonított hibáknak, bűnöknek nincs különösebb jelentősége, a lényeg, hogy vezetése alatt győztesen került ki az ország a Nagy Honvédő Háborúból”.

További 17 százalék szerint Sztálin “bölcs vezér volt, aki hatalomra vitte és felvirágoztatta a Szovjetuniót”. Mintegy 15 százalék vallja, hogy “az éles osztályharc és a külső fenyegetés akkori körülményei között csakis egy keménykezű vezető tudta fenntartani a rendet az államban”. További 11 százalék szerint pedig Oroszország “nem tud meglenni egy Sztálin típusú vezető nélkül, előbb-utóbb újra megjelenik majd egy ilyen, és rendet tesz”.

Mindent egybevetve: többen vannak a Sztálin tevékenységét kedvezően értékelők, mint azok, akik zsarnoknak látják, s a többségben az idősebb korosztályok vannak túlsúlyban. A középgenerációkban a vélemények mintegy fele-fele arányban oszlanak meg, a fiatalok pedig egyszerűen közömbösek Sztálinnal szemben.

A megkérdezettek 54 százaléka vezetőként a “közepesnél jobbnak”, illetve “kiválónak” látja, szintén 54 százalék azonban személyes adottságait a Gulag táboraiban megsemmisített és kivégzett tömegek miatt “közepesnek”, “a közepesnél gyengébbnek”, illetve “gyengének” minősíti, s ez azt jelenti, hogy vezetői tulajdonságait azok is értékelik, akik zsarnokot látnak benne. Ma 29 százalék szeretne az ország élén ilyen vezetőt látni, 58 százalék viszont legkevésbé sem szeretné ezt, Fjodorov szerint azért, mert nagy különbség értékelni valakinek a történelmi érdemeit, vagy vállalni módszereit. Az oroszok többsége nosztalgiával emlékszik a Szovjetunióra is, de arányuk évek óta csökken – mutatta ki a Levada Központ Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó elnöke 1991. december 25-i lemondásának évfordulója kapcsán.

A megkérdezettek 60 százaléka nevezte sajnálatosnak a Szovjetunió széthullását. Ingadozik viszont azoknak a száma, akik szerint ezt el lehetett volna kerülni: jelenleg 57 százalék látja így. A megkérdezettek közel 50 százaléka szorosabb – esetleg az Európai Unió mintájára szerveződő – kapcsolatokat szeretne látni a volt szovjet köztársaságok között, de az egykori Szovjetuniót 16 százalék állítaná helyre – 3 százalékkal több mint tavaly -, a FÁK megőrzése mellett 13 százalék lép fel, de 14 százalék ragaszkodik a volt szovjet köztársaságok önálló létéhez.

Diktátor vagy a “népek bölcs vezére”?

Hivatalos adatok szerint a 134 éve, 1878. december 21-én (más források szerint 1878. december 18-án) született a grúziai Goriban Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, azaz Sztálin, 1924-től haláláig a Szovjetunió vezetője. Apja cipész, anyja cseléd és mosónő volt. Anyja akaratára került a tifliszi (tbiliszi) ortodox papi szemináriumba. Itteni olvasmányai, kapcsolatai ébresztették rá a nemzeti és társadalmi ellentmondásokra, ezért csatlakozott a helyi szociáldemokrata szervezethez. Illegális tevékenysége miatt kizárták a papneveldéből, ezután Koba néven dolgozott tovább a mozgalomban.

1902 és 1917 között számos alkalommal letartóztatták, de ő sorra megszökött szibériai száműzetéseiből. A kiváló szervezőként ismert Koba, aki a párton belül a bolsevik irányzat hívének számított, azzal is (kétes) hírnévre tett szert, hogy úgynevezett expropriációkat (pénzszállítmányok fegyveres elrablását) szervezett forradalmi tevékenységének finanszírozása érdekében. 1912-ben beválasztották a párt Központi Bizottságába, 1913-ban már Sztálin néven jegyezte Marxizmus és nemzeti kérdés című brosúráját.

1917 márciusában a száműzetésből visszatérve a bolsevik párt központi lapját, a Pravdát szerkesztette, a novemberi pétervári felkelés előkészítésében nem vett közvetlenül részt. A hatalomátvételt követően nemzetiségi népbiztos lett Lenin kormányában, a polgárháború során a délvidéken az élelemellátást szervezte. Tagja volt a legszűkebb vezető grémiumnak, a Politikai Bizottságnak, a Szervező Irodának, 1922 áprilisában a párt főtitkárává választották. A nagybeteg Lenin sokáig titokban tartott politikai végrendeletében elmarasztalta Sztálint goromba modora miatt, a kezében összpontosuló túl nagy hatalom miatt rendkívül veszélyesnek tartotta, s még leváltását is felvetette.

Lenin 1924 januári halála után Sztálin került ki győztesen a párton belüli frakcióharcokból. A harmincas évek elejére ellenfeleit félreállította, jó részüket koncepciós perek után kivégeztette. A húszas évek elején bevezetett, a szabad versenyt megengedő NEP-rendszert erőltetett iparosításra épülő szigorú tervgazdálkodással cserélte fel. Az erőltetett kollektivizálás közben felszámolták a “kulákságot”, s mire 1933-ra befejeződött a kolhozrendszer kiépítése, milliók haltak éhen. A világ első “szocialista” államában tobzódott a terror, párosulva “a népek bölcs vezérének” személyi kultuszával.

A diktatórikus rendszer is közrejátszott abban, hogy a Szovjetuniót felkészületlenül érte a második világháború, amelynek megnyerése több mint 20 milliós emberáldozatot követelt. A győzelmet Sztálin világpolitikai terjeszkedésre is felhasználta: rendszerét “exportálta” Kelet-Európába, s miközben kis Sztálinok kerültek hatalomra Berlintől Szófiáig, az atomhatalommá vált Szovjetunióban deportálták a kollaborálással vádolt népeket, a hazatért hadifoglyokat, s továbbra is milliók tűntek el a Gulágon.

A generalisszimusz 1953. március 5-én halt meg, bűneit 1956-ban, az SZKP XX. kongresszusán tárta fel Nyikita Hruscsov. A volt szovjet birodalom számos helyén máig él a nosztalgia iránta, tavaly egy felmérésben harmadik volt egy arról rendezett felmérésben, ki alkalmas Oroszország dicsőségének szimbolizálására.

 

~ Szerző: hessenwinkel - 2012-12-21.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: