1956. november 4. – a szabadság vérbefojtása


Vasárnap hajnal volt. Félálomban a korai órán bekapcsolt rádiónkból áradó drámai hatású zenét hallottam, melyet időnként egy férfi hangja szakított félbe..

Nagy Imre – a forradalom miniszterelnöke

E rádióból szóló férfihang ilyesmiket mondott: „csapataink harcban állnak”, és „ezt tudatom az egész világgal”.

November 4. – szovjet tankok a Műcsarnoknál

Ugyanakkor erős dübörgést (akkoriban a Városliget közelében laktunk) és fegyverropogást véltem hallani (a mögöttünk hagyott majd’ két hét alatt már felismertem ezt a hangot).

Immáron felébredve, szemeimet kinyitva láttam, hogy szüleim már felöltözve járkálnak otthonunkban. Mamám gyorsan kiparancsolt az ágyból, közben pár szükséges dolgot (ruhákat, párnákat, takarókat, konzerveket, kenyeret, szappant, gyertyát, gyufát, petróleum lámpát,) dunyha huzatokba tett, miközben „ágyúznak, megyünk a pincébe”szavakkal sürgetett. Gyereki naívitással spontán megkérdeztem az anyut: „Ugye a mackónadrágomon nem megy át a golyó?” (az akkori gyerekek Csehszlovákiából származó, sötétkék mackónadrágban jártak, mely roppant „csinos” viselet volt: a derekában és a két szárában alul gumival behúzva..).

November 4. – a Parlament, szovjet tankok gyűrűjében

Mamám a fentebbi batyúk egyikével, édesapám a valahonnan sebtiben előszedett nyugággyal és egy másik batyúval, én pedig kedvenc hajasbabámmal a kezemben elindultunk házunk légópincéjébe… Az ott eltöltött napok a felnőtteknek maga volt a rettegés, de nekünk gyerekeknek, az ujdonság erejével ható, egy életre közös élményt adó játékos kaland.

Egyszercsak megszűnt a fegyverek ropogása, amit HALÁLOS CSÖND váltott fel. Immáron feljöhettünk a napvilágra, ahol egy rommá lőtt város tekintett ránk….

Nagykörút – november 16.

Nagykörúti ház – november 17.

Üllői út-Ferenc körút sarok a Kilián laktanyával

1956. november

A romokon kibontakozó új korszakról akkor még nem sejtettük, hogy annak névadója az lesz, aki a magyar szabadság 11 napjának vérbefojtásához behívta országunkba a szovjet csapatokat.

1956. november 4. a hosszú, hideg telet sejtető, fázós, ködös vasárnap volt…

++++++++++++++++++

Az írásomhoz felhasznált képeket az 56-os Intézet Fotótárából

valamint a „Stiftung zur Aufarbeitung der SED-Diktatur”

alapítvány képeiből válogattam.

~ Szerző: hessenwinkel - 2012-11-03.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: