Jean-Pierre Pedrazzini, az 1956-os forradalom fotóriportere
A Köztársaság téren halálosan megsebesült francia fotóriporter emlékére válogatott fotóiból október 18-én kiállítás nyílt a Balassi Intézetben (XI. Somlói út 51.).
Pedrazzini Párizsban született 1927. január 30-án, svájci-francia családban. Nizzában és Neuchâtelben tanult, huszonegy évesen a került az akkori idők egyik legismertebb, legnagyobb példányszámú képes hetilapja, a Paris-Match szerkesztőségébe. Vezető újságírók segítőjéből hamar sztárfotóssá emelkedett. Tíz év alatt bejárta a világot, Indokinától Egyiptomig, az Északi-sarktól a Kaukázusig. Igazi száguldó riporter volt: igyekezett mindenütt ott lenni, ahol történt valami.
1956-ban, a XX. kongresszus után egy pillanatra úgy tűnt, a Sztálint túlhaladó Szovjetunió közelebb kerül a világ másik feléhez. Jean-Pierre Pedrazzini nem politikai zarándokként akart a Szovjetunióba menni, mint a harmincas években oly sok nyugati baloldali értelmiségi.
Inkább felfedezőként és autós turistaként. Barátjával, Dominique Lapierre újságíróval, feleségeikkel, egy „Paris-Match” feliratú autóval, a szovjet hatóságok által melléjük adott kísérővel 1956 nyarán tizenötezer kilométert tettek meg Moszkvától Grúziáig.
Feleségével, Annie Falk-kal
Képes tudósításaik 1957-ben pedig könyv alakban is megjelentek „En Liberté sur les Routes d’URSS és Russie portes ouvertes: photos de Jean-Pierre Pedrazzini” címmel.
Minszk – 1956
A magyar forradalom hírére Pedrazzini azonnal Magyarországra indult.
Pedrazzini sajtóigazolványa
Október 28-án Mosonmagyaróváron fényképezte a sortűz áldozatainak temetését, ezután Budapestre jött. A harcok és a tűzszünet határpontján, a remény napjaiban érkezett a magyar fővárosba.
A magyar fővárosban
Képein, amelyek bejárták a világot, ezt örökítette meg: a közeli tragédia emlékét és a remény felvillanását, a forradalom köznapi, névtelen hősei arcán.
1956. október 30-a reggelén, amikor megtudta, hogy a Köztársaság téren újabb összecsapások kezdődtek, odasietett. A harcok már felbőszültek, a golyózápor olyan süketítővé vált, hogy a fülét vattával kellett betömni.
A Köztársasági téren – munka közben..
Épp a tér pártházhoz közeli, 25. számú háza előtt fényképezett, mikor egy kissrác haladt át a csatamezővé vált placcon. Abban a borzalomban a fiú fölordított, a lábát eltalálta egy golyó. A francia gondolkodás nélkül kirohant hozzá, s átfogta. Újabb sortűz. Ezúttal ő volt az, aki összeroskadt.
Emléktábla a Köztársasát téri ház falán
Pedrazzini testébe 14 golyó fúródott és roncsolta szét lábait, hasát és gerincét. A sérült riportert sürgősen a Péterffy Sándor utcai kórházba szállították, ahol kétszer is megműtötték.
A pesti kórházi ágyon
Állapota szinte reménytelen volt, de ő mindenáron haza akart menni. A szovjet invázió előestéjén, november 3-án repülőgéppel szállították Párizsba. A súlyosan sebesült férfit a gondos ápolás és az újabb műtét se tudta már megmenteni: 1956. november 7-én, 29 éves korában hunyt el. Egész Franciaország megsiratta, alakja a párizsi szerkesztőségben eszménykép lett, sírja zarándokhely. Kollégái nevezték el „a szabadság fotósának".
Jean-Pierre Pedrazzini egyike azon kevésszámú személyeknek, akik posztumusz lettek a Francia Becsületrend lovagjai. 2003 őszén a magyar kormány érdemrendet adományozott Pedrazzini családjának a Nemzeti Múzeumban tiszteletére rendezett kiállítás alkalmából.
Én azon a 2003-as kiállításon jártam és írtam fenti megemlékezésemet az ifjú francia világfiról, aki életével fizetett a magyarok szabadságért folytatott harcának képi megörökítésért.
hessenwinkel 