Örkény István – családi fotók kiállítása


A New Yorki Royalton hotelben (1977)

Az 1912. április 5-én született írónk centenáriumi születésnapjáról számos intézmény emlékezett és emlékezik idén, folyamatosan. Számomra legérdekesebbnek, talán a legintimebbnek az a családi tulajdont képező fotó-válogatás tűnt, mely az íróról elnevezett könyvesboltban volt látható. Így e válogatást néztem meg.

Örkény – 100

A képek mellett, melyekről ő és három gyönyörű felesége (Gönczi Flóra, Nagy Angéla és Radnóti Zsuzsa), valamint az 1973-as Kossuth-díj átvétele is látható, legyenek jelen Örkény gondolatai is a megírása után csak tíz évvel, 1979-ben bemutatott, darabjáról, a „Pisti a vérzivatarban”-ról. E darab a személyes sors és magyar sors elvonttá stilizált, mégis eleven alakokban megjelenő foglalata a történelem döntésre, választásra kényszerítő helyzeteiben.

Örkény István: „Pisti a vérzivatarban”


A „Pisti” név – így hívják darabom hősét – becenév. Az én keresztnevemnek, az Istvánnak, kicsinyítő alakja. Ebből az is következhetnék, hogy darabom rólam szól, vagyis afféle drámai önéletrajzom.

Ez nem így van. Mondhatnám: sajnos, nem így. Mert Pistivel ugyan egy csomó olyan dolog történik, ami velem is megtörtént (vagy megtörténhetett volna), de ő nem úgy viselkedik, ahogy én viselkedtem (vagy viselkedhettem volna).

Van ugyanis neki egy csodálatos, irigylésre méltó, egyedülálló képessége: Pistit nem lehet agyonütni.
Ha macskának hét, az én Pistimnek tizenhét élete van, épp annyi, amennyi kell a túléléshez; lelövik, akasztják, de rajta nem fog a halál semmilyen fajtája – pedig emberölésben ritka nagy fantáziáról vallott a mi korunk, a nagy remények és nagy csalódások százada, a huszadik. Pisti, akárhogy végezte, leporolja a ruháját, és újra kezdi az életét, amiben nagy segítségére van egy élemedett korú jósnő, Rizi, aki mindig olyannak festi le a jövőt, hogy az embernek újra kedve támad élni.

E darabomból egy csomó hagyományos elem hiányzik. Voltaképpen nincs összefüggő cselekménye, hanem csak helyzetei, többnyire nevettető, néha szívszorító szituációk, melyek mindnyájunk emlékezetében élnek. E közösségi élményekre épül a darab, olyan alaphelyzetekre, melyek nemcsak velem, hanem mindenkivel megeshettek volna, akik együtt éltük meg ezeket az eseményeket, melyeket most, utólag, már így hívunk: történelem.

Ráadásul főhőse sincs e groteszk játéknak: jobban mondva, a megszokottnál több főhőse van. Tehát nem egy, hanem négy Pistit fogunk látni a színpadon. Ezek a „pistiség” négyféle megvalósulásai, módosulásai, magatartásai. Hiszen minden helyzetből többféle kiút van; nos, életünk nagy kérdése, hogy a sok közül melyiket választjuk. Pistinek mindig négy lehetősége van; négy testben négy lélekkel dönthet felőlük.

És ha van a darabnak valami cselekményre emlékeztető fejlődése, akkor épp az, hogy miképpen válik a felnégyelt hős végül egy testben lévő, egy életet élő, egyszemélyes Pistivé.

De ami addig történik vele, azt világosan kimondja a darab mottója: E kor nekünk szülőnk és megölőnk. Tőle kaptuk, mint útravalót, hogy lehessünk hősök és gyilkosok, egy időben, egy helyütt és egy személyben.

Ki merre fordul, aszerint.” 

~ Szerző: hessenwinkel - 2012-06-15.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: