Martin Munkácsi születésnapjára (május 18.)


A híres magyar származású fotóművész születésnapjáról való megemlékezésként álljon itt életmű kiállítása, mely 2010. októberétől 2011. január elejéig volt megtekinthető a Ludwig Múzeumban.

A híres magyar származású fotós intelmei a fényképezésről:

„…a legfontosabb tanács, amit adhatok: sose kezdjen mások stílusának utánzásába. Alakítsa ki a saját személyiségét. Jobb kis egyéniségnek lenn, mint nagy utánzónak, mert egy ember stílusát ugyan le lehet másolni, de képeinek szellemiségét soha. Így aztán a maga lelke összekeverve valaki más stílusával olyan lesz, mint egy rossz koktél, amelyet a Delancey Streeten kevertek.”

„…csak akkor tud jó képet készíteni – bármilyen műfajban – ha a kép mögött van gondolat, spirituális és intellektuális koncepció arról, amiről a kép szól.”

„….A portréfotósnak egyben pszichológusnak kell lennie. A tájképfotográfusnak festőnek. A sajtófotós……egy ugró, futó, mászó, bokszoló sportemberben egy diplomata érzékenységével és bölcsességével kiegészítve. „

„A trükköm – van egyáltalán olyanom? Hát, talán a keserű fiatalságom, a sok szakma, amit végezni kényszerültem, az, hogy mindent ki kellett próbálnom, a versírástól a gyümölcsszedésig. Valószínűleg ezek a nehéz korai évek képezik szerény fotográfiai tevékenységem alapját”.Martin Munkacsi: Harper’s Bazaar, 1935. november

1928 – Kintornás (Magyarország)

Kamerába fröccsenő iszap, elmosódott fantomként tovaszáguldó motorkerékpáros, a téli tengerparton lebegő pelerinben rohanó fürdőruhás manöken, hasmánt stílusban vetődő kapus, félcipője orrán billegő sztepptáncos… Mindezek ma már unalomig ismételt kísérői hétköznapi életünknek a médiában, de a húszas évek elején forradalmi újításnak számítottak. Feltalálójuk a kolozsvári születésű, Budapesten kibontakozott, Berlinben európai rangra emelkedett, majd New Yorkban világhírűvé vált fotográfus, Munkácsi Márton (1896-1963). Korának legjobban fizetett sztárfotográfusa volt, a modern fotózsurnalizmus úttörője, aki véglegesen kivitte a kamerát a stúdiókból, és leállíthatatlanul mozgásba hozta ezt a statikusnak indult vizuális műfajt.

1927- Motorverseny Parádon

1928 – Urbach László motorversenyző

Szerencsés volt, mert mindig “jó időben volt jó helyen”. Már a Pesti Napló munkatársaként, a húszas évek legelejétől rendszeresen tudósította a Berliner Illustrierte Zeitungot. Remekül szerkesztett és kivitelezett képriportokban a magyar társasági életről éppúgy, mint sportversenyekről vagy a színházi világról.

1928-tól az egymilliós példányszámban megjelenő német lap belső munkatársa lett. A sajtópiac akkor virágkorát élte, és teljesen magával ragadta a dinamikus metropolis légköre: minden érdekelte.

Légi-felvételeinek készítése közben a technika teljesen elbűvölte. Olyannyira, hogy Zeppelin léghajóval kelt át az óceánon Dél-Amerikába, New York és London között cikázott, a BIZ megbízásából fotózott török és talján földön éppúgy, mint Afrikában.

1930-ban a fekete kontinens első függetlenné vált országából, Libériából hozta – többek között – azt a nagy feltűnést keltett felvételt, amelyen a Tanganyika tó fehéren tajtékzó hullámverésében három fekete fiú fut szemben a napfénnyel, úgyhogy csak sötét foltjuk rajzolódik kontrasztként a képmezőbe.

Tanganyika tó

1932-gazdasági válság, a brazil kávét a tengerbe öntik

Ám az “aranykorra” sötét vészkorszak következett, a húszas-harmincas évek berlini “édes életét” a fasiszta diktatúra váltotta fel. Napjainkra az is “vizuális közhellyé” kopott – vagy legalábbis “klasszikussá vált avantgárddá” szelídült – ahogyan a germán birodalmi haderő masírozott az úgynevezett “Potsdami Napon”, Munkácsi Márton 1933. március 21-én készített fotósorozatán, amikor az agg államelnök Hindenburg a hatalmat Hitler kezébe adta. A BIZ különkiadásban figyelmeztette a közvéleményt, ám két hónap múlva már árjásították az újságot.

1933. március 21.- Állami ünnepség, Hindenburg átadja a hatalmat

 

A rangos magyar fotográfus – sok más, prominens munkatárssal együtt – nemsokára emigrál Németországból, de előtte még…

…1933 nyár – berlini strandolás és…

… még Leni Riefenstahlt fürdőruhában lefotózza síelés közben…

New Yorkba megy, ahol aláírta azt a százezer dolláros honoráriumról szóló szerződést, amelyet a híres Harper’s Bazaarfőszerkesztője – Carmel Snow – már egy évvel korábban is felajánlott. Munkácsi Márton Amerikában végleg befutott.

A fotográfia univerzális krónikája erről az időszakáról azt tartja számon, hogy a Lifeés főleg a Ladies’ Home Journal mintegy hatvanöt képriportjával – amelyekben a korabeli amerikai társadalom minden rétegét “feltérképezte” 1940 és 1946 között – hathatósan járult hozzá a modern amerikai nőtípus kialakulásához.

 

Cartie Bresson

Tengerparton

Greta Garbo nyaral

Munkacsi Long Island-i villájának medencéjében

Tengerparti fövenyen

Divatfotózás közben

Akt – napernyővel

A Harper’s Bazaar részére készült híres divatfotó

Katherine Hepburn és nővérei

Fred Astaire – spiccel

Frida Kahlo és férje, Diego Rivera

Marlene Dietrich

A magyar származású fotográfus 1963-ban bekövetkezett halála után Richard Avedon (a XX. század 2004-ben elhunyt legmeghatározóbb divat- és sztár fotósa) így írt róla: „A boldogságot és a nők szeretetét hozta el egy olyan műfajba, amely előtte szeretet nélküli művészet volt. Ő volt az első. Mindenki, aki ma az ún. divatvilágban él, Munkácsi örököse, az ő gyereke”.

Újvilágbeli hagyatékának szétszóródását a “germán precizitás” pótolta utólag. Sokesztendős kutatómunkával került elő a berlini Ullstein Archívumban számos összefüggő mappa magyar, német és amerikai periódusából. Hamburgban a neves műgyűjtő – F. C Gundlach professzor, aki maga is gyakorló fotográfus, csodálója volt Munkácsinak.

A budapesti kiállítás 1923-tól 1963-ig készült több mint 250 képet, közöttük jelentős arányban vintage fotókat mutatott be. Számos felvételt az újságokban és képeslapokon való megjelenésük után másodszorra már nem hoztak nyilvánosságra, ezért időközben szinte elfeledetté váltak.

A retrospektív kiállításon olyan folyóiratok válogatott példányai is láthatók voltak, amelyeknek Munkácsi dolgozott: a Budapesten megjelent Pesti Napló, berlini éveiből a Berliner Illustrierte Zeitung és az Uhu, valamint amerikai korszakából a Harper’s Bazaar, a Life és a Ladies’ Home Journal.

Ezen kívül bemutatásra kerültek saját publikációi és alkotói tevékenységét ismertető monográfiáinak első kiadásai, valamint olyan jelentős fotográfiai évkönyvek, amelyekben szerepelt.

~ Szerző: hessenwinkel be 2013-05-18.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 283 követőhöz

%d blogger ezt szereti: