A történelem és az irodalom találkozása – Örkény István


„Tóték” útja Voronyezsbe

Örkényre emlékeznek két napon át egykori szenvedései helyszínén, a Don mentén

..a ’70-es évek elején írásait diktálja otthona kertjében…

Hetven éve, hogy a Don-kanyarban odaveszett a II. magyar hadsereg. Voronyezsben ma és holnap az egykori doni munkaszolgálatos, Örkény István írói munkásságát ünneplik könyvbemutatókkal, színielőadásokkal.

Emellett egy könyvbemutató keretében – az orosz nyelvű megjelenés alkalmából – az ottani olvasók is megismerhetik a 2. magyar hadsereg pusztulásáról szóló Voronyezs című drámát, este pedig jön az egyik fő attrakció: a moszkvai Osztrovszkij Színház előadja az író talán legismertebb színdarabját, a „Tóték”-at.

„Tóték” – az Őrnagy szerepében Latinovits Zoltán

Az 1979-ben elhunyt író özvegye, Radnóti Zsuzsa dramaturg, vendégként ugyancsak részt vesz a voronyezsi ünneplésben.

…harmadik feleségével a ’60-as évek elején otthonukban…

Nem véletlen, hogy éppen e napokban és éppen Voronyezs ad otthont Örkénynek. 1943 januárjában roppant össze és semmisült meg a Don-kanyarig eljutott II. magyar hadsereg, amit voronyezsi áttörésként emleget az orosz hadtörténetírás. Örkény ennek a háborúba hajszolt, több mint 200 ezer fős seregnek az egyik tagja volt – fegyvertelen zsidó munkaszolgálatosként.

Az író még a ’70-es évek elején, egy tévéinterjúban elmesélte, hogy számára 1942 nyarán kezdődött a doni pokol. Katonai SAS (sürgős) behívót kapott Nagykátára, ahol délceg zászlósként, fehér extra egyenruhában és fekete lakkcipőben jelent meg a kegyetlenkedéseiről hírhedt Muray alezredes előtt (akit bűnei miatt a háború után felakasztottak). A parancsnok úgymond szemtelenségnek minősítette az egyenruhát, és miután kiköttette Örkényt, levagdosta egyenruhájának rangjelzéseit, azonmód belökte a keleti frontra induló munkaszolgálatos századok egyikébe.

Az addig jómódban élő és minden bizonnyal naiv Örkény kezdetben még tudott humorizálni. Egyik korai hazaküldött levelében még úgy ír, hogy „se Operába, se hangversenyre nem nagyon járok. Mostanában a hason csúszásra és az emberölésre fektetem a hangsúlyt”.

…a jómód évei – édesapja patikájában a háború előtt…

Ám a doni fronton – a mínusz 30-40 fokos hidegben, a szünet nélküli robottól elcsigázva, a silány élelmezés, az állandó megalázások, sőt nemegyszer a honvéd keretlegények bestiális kegyetlenkedései közepette – már ő is a túlélésért küzdött. Szerencséje volt. Tífuszosan, de életben maradt.

A tambovi kórházban ápolták, majd az egyik legnagyobb, a Moszkva melletti krasznogorszki hadifogolytáborba vitték, ahol a fogság végén, 1946-os szabadulása előtt már tollat foghatott a kezébe. Itt született a „Lágerek népe” című szociográfia, a „Voronyezs” című színdarab, és egy sor, a szülőknek írott levél, amely ma fontos kordokumentumnak számít.

Örkény egyszer úgy nyilatkozott, hogy a háború volt élete legmeghatározóbb élménye. A „Tóték”-hoz írt előszavában mindezt meg is magyarázza: „Hatvanezer bajtársam fagyott meg ott, s az, hogy én életben maradhattam, a valószínűségnek egészen kis töredéke volt csak… Azóta sok év múlt el, de én mindmáig adósuknak érzem magam, pusztán azért, mert túléltem őket. A legtöbben nyitott szemmel fagytak meg, az útszélen ülve. Ezzel a márványba dermedt arccal néztek utánam, s én még mindig a hátamban érzem a tekintetüket.”

1977. New York – tengerparti strandolás

(A fotókat az „Örkény 100 – privát fotók” kiállításon készítettem tavaly áprilisban)

~ Szerző: hessenwinkel be 2013-01-18.

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 283 követőhöz

%d blogger ezt szereti: