“A nagy Gatsby” – reload..

Hát megnéztem ezt az új, grandiózus Cannes-ban szerdán nagy felhajtás közepette bemutatott új feldolgozását a filmnek . A Baz Luhrmann rendezte alkotás mindeddig a regény legdrágább adaptációja. A film, melyben Leonardo DiCaprio hozza a lassan 15 évvel ezelőtti Titanic-beli önmagát, a filmtörténet szempontjából a lábjegyzet kategóriára bizton pályázhat, mivel az 1974-es Robert Redford – Mia Farrow változatnak még nyomába se léphet.

Az új feldolgozás látványorgiájában elsikkad F. Scott Fitzgerald regényének lelke: a húszas évek amerikai dzsesszkorszaka, a nagy álmok szertefoszlásának tragikuma, a gazdagság, a pénz, a hatalom csábításának alárendelt életek reménytelen üressége, az érzelmek behelyettesítése az önző külsőségekre, stb., stb.

Jay Gatsby történetét Fitzgerald lírai finomsággal írta meg, de éppen ez az, ami véletlenül se jön át a nézőhöz ebben a filmben. Lényegében az hiányzik a filmből, ami a történetben Gatsbyt naggyá teszi, különbbé és tisztábbá az egész gazdag, kifinomult társaságnál, amely kiveti magából.

A mostani feldolgozás másik gyenge pontja a sírós szemű Carey Mulligan, aki Daisybe próbál életet lehelni, kevés sikerrel. Inkább csak megmarad ideges, túljátszott, akaratgyenge csitrinek. (Az 197-es változatban Mia Farrow utcahosszal veri Mulligan játékát).

A filmen ’nagyot dob’ a 3D technika, a pompás ruhák, melyek a Prada és a Boss szalonokból kerültek ki, no meg díszletek.

A Robert Redford által megformált Gatsby annak idején új férfidivatot teremtett, a ’Gatsby-stílust’. DiCaprio matura előtt álló diák külsejét elnézve, most erre nem kerül sor…

Mindezek ellenére ajánlom a film megnézését, ha másért nem, hát okulásként: miként devalválja mai világunk az értékeket.

2013. május 17.

Martin Munkácsi születésnapjára (május 18.)

A híres magyar származású fotóművész születésnapjáról való megemlékezésként álljon itt életmű kiállítása, mely 2010. októberétől 2011. január elejéig volt megtekinthető a Ludwig Múzeumban.

A híres magyar származású fotós intelmei a fényképezésről:

„…a legfontosabb tanács, amit adhatok: sose kezdjen mások stílusának utánzásába. Alakítsa ki a saját személyiségét. Jobb kis egyéniségnek lenn, mint nagy utánzónak, mert egy ember stílusát ugyan le lehet másolni, de képeinek szellemiségét soha. Így aztán a maga lelke összekeverve valaki más stílusával olyan lesz, mint egy rossz koktél, amelyet a Delancey Streeten kevertek.”

„…csak akkor tud jó képet készíteni – bármilyen műfajban – ha a kép mögött van gondolat, spirituális és intellektuális koncepció arról, amiről a kép szól.”

„….A portréfotósnak egyben pszichológusnak kell lennie. A tájképfotográfusnak festőnek. A sajtófotós……egy ugró, futó, mászó, bokszoló sportemberben egy diplomata érzékenységével és bölcsességével kiegészítve. „

„A trükköm – van egyáltalán olyanom? Hát, talán a keserű fiatalságom, a sok szakma, amit végezni kényszerültem, az, hogy mindent ki kellett próbálnom, a versírástól a gyümölcsszedésig. Valószínűleg ezek a nehéz korai évek képezik szerény fotográfiai tevékenységem alapját”. – Martin Munkacsi: Harper’s Bazaar, 1935. november

1928 – Kintornás (Magyarország)

Kamerába fröccsenő iszap, elmosódott fantomként tovaszáguldó motorkerékpáros, a téli tengerparton lebegő pelerinben rohanó fürdőruhás manöken, hasmánt stílusban vetődő kapus, félcipője orrán billegő sztepptáncos… Mindezek ma már unalomig ismételt kísérői hétköznapi életünknek a médiában, de a húszas évek elején forradalmi újításnak számítottak. Feltalálójuk a kolozsvári születésű, Budapesten kibontakozott, Berlinben európai rangra emelkedett, majd New Yorkban világhírűvé vált fotográfus, Munkácsi Márton (1896-1963). Korának legjobban fizetett sztárfotográfusa volt, a modern fotózsurnalizmus úttörője, aki véglegesen kivitte a kamerát a stúdiókból, és leállíthatatlanul mozgásba hozta ezt a statikusnak indult vizuális műfajt.

1927- Motorverseny Parádon

1928 – Urbach László motorversenyző

Szerencsés volt, mert mindig “jó időben volt jó helyen”. Már a Pesti Napló munkatársaként, a húszas évek legelejétől rendszeresen tudósította a Berliner Illustrierte Zeitungot. Remekül szerkesztett és kivitelezett képriportokban a magyar társasági életről éppúgy, mint sportversenyekről vagy a színházi világról.

1928-tól az egymilliós példányszámban megjelenő német lap belső munkatársa lett. A sajtópiac akkor virágkorát élte, és teljesen magával ragadta a dinamikus metropolis légköre: minden érdekelte.

Légi-felvételeinek készítése közben a technika teljesen elbűvölte. Olyannyira, hogy Zeppelin léghajóval kelt át az óceánon Dél-Amerikába, New York és London között cikázott, a BIZ megbízásából fotózott török és talján földön éppúgy, mint Afrikában.

1930-ban a fekete kontinens első függetlenné vált országából, Libériából hozta – többek között – azt a nagy feltűnést keltett felvételt, amelyen a Tanganyika tó fehéren tajtékzó hullámverésében három fekete fiú fut szemben a napfénnyel, úgyhogy csak sötét foltjuk rajzolódik kontrasztként a képmezőbe.

Tanganyika tó

1932-gazdasági válság, a brazil kávét a tengerbe öntik

Ám az “aranykorra” sötét vészkorszak következett, a húszas-harmincas évek berlini “édes életét” a fasiszta diktatúra váltotta fel. Napjainkra az is “vizuális közhellyé” kopott – vagy legalábbis “klasszikussá vált avantgárddá” szelídült – ahogyan a germán birodalmi haderő masírozott az úgynevezett “Potsdami Napon”, Munkácsi Márton 1933. március 21-én készített fotósorozatán, amikor az agg államelnök Hindenburg a hatalmat Hitler kezébe adta. A BIZ különkiadásban figyelmeztette a közvéleményt, ám két hónap múlva már árjásították az újságot.

1933. március 21.- Állami ünnepség, Hindenburg átadja a hatalmat

 

A rangos magyar fotográfus – sok más, prominens munkatárssal együtt – nemsokára emigrál Németországból, de előtte még…

…1933 nyár – berlini strandolás és…

… még Leni Riefenstahlt fürdőruhában lefotózza síelés közben…

New Yorkba megy, ahol aláírta azt a százezer dolláros honoráriumról szóló szerződést, amelyet a híres Harper’s Bazaarfőszerkesztője – Carmel Snow – már egy évvel korábban is felajánlott. Munkácsi Márton Amerikában végleg befutott.

A fotográfia univerzális krónikája erről az időszakáról azt tartja számon, hogy a Lifeés főleg a Ladies’ Home Journal mintegy hatvanöt képriportjával – amelyekben a korabeli amerikai társadalom minden rétegét “feltérképezte” 1940 és 1946 között – hathatósan járult hozzá a modern amerikai nőtípus kialakulásához.

 

Cartie Bresson

Tengerparton

Greta Garbo nyaral

Munkacsi Long Island-i villájának medencéjében

Tengerparti fövenyen

Divatfotózás közben

Akt – napernyővel

A Harper’s Bazaar részére készült híres divatfotó

Katherine Hepburn és nővérei

Fred Astaire – spiccel

Frida Kahlo és férje, Diego Rivera

Marlene Dietrich

A magyar származású fotográfus 1963-ban bekövetkezett halála után Richard Avedon (a XX. század 2004-ben elhunyt legmeghatározóbb divat- és sztár fotósa) így írt róla: „A boldogságot és a nők szeretetét hozta el egy olyan műfajba, amely előtte szeretet nélküli művészet volt. Ő volt az első. Mindenki, aki ma az ún. divatvilágban él, Munkácsi örököse, az ő gyereke”.

Újvilágbeli hagyatékának szétszóródását a “germán precizitás” pótolta utólag. Sokesztendős kutatómunkával került elő a berlini Ullstein Archívumban számos összefüggő mappa magyar, német és amerikai periódusából. Hamburgban a neves műgyűjtő – F. C Gundlach professzor, aki maga is gyakorló fotográfus, csodálója volt Munkácsinak.

A budapesti kiállítás 1923-tól 1963-ig készült több mint 250 képet, közöttük jelentős arányban vintage fotókat mutatott be. Számos felvételt az újságokban és képeslapokon való megjelenésük után másodszorra már nem hoztak nyilvánosságra, ezért időközben szinte elfeledetté váltak.

A retrospektív kiállításon olyan folyóiratok válogatott példányai is láthatók voltak, amelyeknek Munkácsi dolgozott: a Budapesten megjelent Pesti Napló, berlini éveiből a Berliner Illustrierte Zeitung és az Uhu, valamint amerikai korszakából a Harper’s Bazaar, a Life és a Ladies’ Home Journal.

Ezen kívül bemutatásra kerültek saját publikációi és alkotói tevékenységét ismertető monográfiáinak első kiadásai, valamint olyan jelentős fotográfiai évkönyvek, amelyekben szerepelt.

Lenin-mauzóleum: a legismertebb orosz sír

A napokban fejeződött be a nyolc hónapos mauzóleum felújítás. A látogatók ismét megnézhetik Moszkva leghíresebb hulláját, melynek közszemlére való tétele egyre inkább vihart kavar az országon belül.

A mauzóleum 2013. májusától ismét nyitva a látogatók előtt..

A Szovjetunió alapítóját a moszkvai Vörös téren helyezték végső nyugalomra.

Oroszországban azonban egyre erőteljesebbek azok a hangok, melyek Lenin földi maradványainak eltemetését sürgetik.

Mind emellett nem feledhető, hogy a mauzóleum az ország leglátogatottabb látványossága, melyet évente több millióan keresnek fel.

A mauzóleum rekonstrukciója 2012. decemberében kezdődött, melyről annak idején beszámoltam. A kezdés itt látható-olvasható:

https://hessenwinkel.wordpress.com/2012/12/28/felujitjak-a-lenin-mauzoleumot/

“JFK” kiállítás, Washington DC

Fél évszázada gyilkolták meg Dallasban az Egyesült Államok 35. elnökét, John F. Kennedyt. Ebből az alkalomból – több éves kutatómunka gyümölcseként – eredeti dokumentumokat bemutató kiállítás nyílt washingtoni Newseum-ban. A JFK kiállításon a nyilvánosság által eddig még soha nem látott tárgyakon kívül számtalan fotó, videó hivatott megvilágítani az amerikai történelem egyik legsötétebb napját.

Kortes körúton az elnökségért

Kronológiailag három részből áll: “JFK” – benne “Creating Camelot” (fotók az elnökség idejéről és a családi életből); “Három lövés dördült” és egy dokumentumfilm:”Ezer nap”

“JFK” – benne “Creating Camelot” - elnöki periódus és a család

E részben Kennedy családjáról készült képek is láthatók, melyek mindegyikét Kennedy család privát fotósa, Jacques Lowe készítette.

A beiktatás: 1961. január 20.

Meghívó a beiktatási bálra

Az elnöki pár érkezése a bálra

Bécs 1961. június 3. : Kennedy-Hruscsov találkozó…

…és a két karosszék, amiben akkor ültek

1962. január – Jacqueline Kennedy elérte, hogy Franciaország kölcsön adta Mona Lisa-t. A washingtoni National Gallery of Art-ban Kennedy elnök nyitotta meg a kivételes kiállítást

A kiállítás létrehozója, a First Lady, és Mona Lisa a National Gallery of Art-beli ünnepi esten

1962. május: a First lady, Jacqueline Kennedy, egy Fehér Házbeli vacsorára érkezik /John F. Kennedy Library and Museum/

Jacques Lowe 28 éves volt, amikor találkozott a Kennedyekkel, akik 1958-tól családi fényképészeként alkalmazták őt. Lowe az elkövetkező három évben több mint 40. 000 képet készített a házaspárról és gyermekeikről. Az ikonikus képek segítségével lett Kennedyből évekkel később a mitikus Camelot. A következő képeken Kennedy, felesége Jacqueline, és gyermekeik, Caroline és John vannak.

1958. július, a család Hyannis Port-i otthonában: az ikonikus fotón John, Jacqueline és Caroline Kennedy

Itt még csak hármasban..

Gyerekek az amerikai elnök dolgozószobájában: Caroline és John Junior

Jacqueline Kennedy Hyannis Port-i otthona kertjében

Jacques Lowe több mint 40.000 eredeti Kennedy negatívja, amelyet a World Trade Center páncéltermében őriztek, 2001. szeptember 11-én megsemmisült. A kiállításhoz a Newseum a modern elektronikus fotótechnika segítségével több, mint 70 képet tudott reprodukálni papír alapú fotók és hírügynökségi anyagok alapján.

“Három lövés dördült” a címe az 1963. november 22-i dallasi drámának. E szekcióban azok a sokkoló képek és írások láthatók-olvashatók, ahogy a korabeli amerikai sajtó beszámolt a Kennedy-gyilkosságról.

A végzetes nap: Dallas, 1963. november 22.

A repülőtérről nyitott kocsiban a texasi városon át

Az elnök és Mrs. John F. Kennedy az őket üdvözlő dallasiakat mosollyal üdvözli 1963. november 22-én. Néhány perccel ezután, ahogy a konvoj áthaladt a Dealey Plaza-nál, az elnököt meggyilkolták.

A United Press International Bulletin adását megszakítva elsőként adta hírül, hogy az elnököt lelőtték. Pár perccel később a CBS vezérkommentátora, Walter Cronkite, megrendülten tudatta az amerikai néppel: meghalt Kennedy. Ezzel a tévétársaság belekezdett egy korábban még soha nem volt, négy napos helyszíni élő televíziós közvetítésbe.

A Nemzeti Levéltár számos – a nyilvánosság elé eddig nem került – anyagot adott kölcsön a kiállításhoz. Ebben a blokkban látható Lee Harvey Oswald inge, amelyet az 1963. november 22-i letartóztatásakor viselt, valamint tárcája és annak tartalma.

Lee Harvey Oswald – Fotó: Police Department, City of Dallas/Courtesy Les Ellsworth

De itt van dzsekije is, amelyet a rendőrség elől menekülve dobott el és a nyomozók a helyszínen megtaláltak. Aztán látható még az a kockás pléd, melyben Oswald a Dallastól nem messze lakó barátja garázsában elrejtette puskáját.

Oswald dzsekije – a kiállítás rendezői most teszik a helyére

Lee Harvey Oswald távcsöves puskája: a dallasi rendőr felemeli a puskát, amivel az elnököt lelőtték. Lee Harvey Oswald megbízást kapott a gyilkosságra | Hely: Rendőr-főkapitányság Dallas, Texas, USA. © Bettmann/CORBIS

Dallas, 1963. november 25.- Oswaldot sajtótájékoztatóra viszik © CORBIS

A televízió Oswald letartóztatása után két nappal élőben akart közvetíteni egy sajtótájékoztatót, ahol Oswald is beszélt volna. A fotón azt látjuk, amint a dallasi rendőrségről őrök és titkosszolgálati ügynökök Oswaldot kísérik. Ekkor kiugrott a tömegből Jack Ruby, az egyik helyi éjszakai klub tulajdonosa és hasba lőtte Oswaldot.

…és az ing a kiállításon, melyben Oswaldot a halálos lövés érte..

Az elnökség végének szomorú képsorai, melyek szintén láthatók a kiállításon

Az özvegy két gyerekükkel Caroline-nal és John Juninorral (mögöttük Robert és Ethel Kennedy)

…a koporsó…

…és a világot bejárt fotó, ahol Kennedytől pici fia szalutálva vesz végső búcsút…

Az özvegyet Robert Kennedy (balról) igazságügyminiszter és Edward Kennedy szenátor veszi közre a gyászmenetben

Washington DC – a gyászmenet útban az Arlingtoni Katonai Temető felé, ahol katonai tiszteletadással helyezték végső nyugalomra az Egyesült Államok fiatalon meggyilkolt 35. elnökét

A kiállítás Washingtonban 2013. április 12-től 2014. január 5-ig látható.

“BUDAPEST100″ Hernád-Udvar

Hernád utcai homlokzat

A harmad ízben megrendezésre került Budapest Százéves Házai programból idén az erzsébetvárosi „Csikágó” városnegyed szecessziós épülettömbjét, a Hernád-Udvart választottam ki, hogy megnézzem. Az épületegyüttes a környék legnagyobb tömbje, mely az István út – Hernád utca – Marek József utca által határolt terülten áll.

A tömb egykoron két telek egyesítésével jött létre. Határvonaluk épp a Hernád utcai homlokzat közepén, az U alakú bemélyedésben húzódik. A ház tervezője maga a tulajdonos, Ziegler Géza volt. 1913-ban – a századforduló hatalmas fővárosi építési lázában – egyáltalán nem volt ritka, hogy az építész egyszersmind beruházóként is működött.

A Hernád-Udvar homlokzata a Hernád utcai oldalon kimondottan reprezentatív. Az eredeti terveken nem is szerepelnek azok a különleges, színes mozaikok, amelyek a homlokzatot díszítik.

A földműves és a kereskedő mozaikképe

Hernád utca 36./38.

Az értelmiségi és a munkás mozaikképe – Hernád utca 40. /a hölgy képviseli az értelmiséget/

A három udvar köré eléggé helytakarékos, olykor kissé labirintus-szerű lakások kerültek, még a tetőtérben is épült hat műterem.

A belső udvar …

…a korra jellemző henger formájú lépcsőház-megoldással

Ha a beosztás szűkös is, a reprezentatív homlokzatok és a sötétkék csempés, mozaik-képekkel díszített kapualjak..

Hernád utca 36.-38. (bejárat az István út 20.-ból)

Hernád utca 40.

…valamint ugyanezen ház bejáratnál…

… és az első emeleten a lift előtt még megtalálható eredeti terrazzo burkolat kárpótolhatják azokat a lakókat, akik a szecessziós szépségek iránt fogékonyak.

A lépcsőház szecessziós rácsai mögött a lift

Az épülettömb földszinti részén és magában az Udvarban eredetileg boltok voltak. Ezek közül ma már csak az István út sarkán működik egy orosz étterem, a többi zárva van. Mivel maga a Hernád-Udvar lezárt terület, így az ottani boltocskák még a külvilág szemei elől is rejtve vannak. És bégül ne feledkezzünk meg e hatalmas épülettömb építészmesteréről se, őt Hofhauser Lajosnak hívták.

Marek József utca sarok

/Fotók és szöveg: a Szerző/

Örkény István 101 éve született – rendhagyó megemlékezés

Örkény első házassága

Örkény István és felesége, Gönczi Flóra

A 28 éves Örkény István, a Magyar Királyi Hadsereg egészségügyi tisztje eldöntötte, hogy megöli 23 éves feleségét és annak szeretőjét. Felrohant a 32 éves Pálóczi Horváth György lakására, ahol a férfi és Örkényné Gönczi Flóra tartózkodott. „Most meghaltok!” – kiáltotta vészjóslóan, a pisztolytáskájához kapott, majd mindenre elszántan előrántott egy doboz mackósajtot. A kettős gyilkosság elmaradt, az egyperces jelenet végén Örkény visszatette a pisztolytáskába a sajtot, összetörten kullogott el a helyszínről, és még aznap visszautazott a századához Erdélybe.

Egészen addig tenyerén hordozta a szerencse, úgyszólván minden az ölébe hullott. A gyógyszerész végzettségű írót irodalmi körökben afféle tehetséges úri műkedvelőként tartották számon. A jómódú polgári család fia túlkorosnak számított a Szép Szó fiatal írói között, és azzal is kilógott közülük, hogy megengedhette magának, hogy évekig utazgasson, majd egy második diploma kedvéért beiratkozzon a műegyetemre.

1936-ban 24 évesen ismerte meg húga barátnőjét, a 19 éves Gönczi Flórát. A feltűnően szép lány régi nemesi földbirtokos családból származott, és azonnal megtetszett neki az életvidám fiatalember. Az sem érdekelte, hogy Örkényék zsidó származásúak, bár ez a katolikus vallású, magyar tudatú patikus családban sem volt központi téma.

A fiatalok néhány nap alatt egymásba szerettek, és hamarosan már az esküvőt tervezték. Örkényt zavarta, hogy éppen akkor kaptak a szüleitől nászajándékba egy berendezett polgári lakást cselédlánnyal, amikor József Attila szerkesztőként mindössze egy adag körözöttel tudta honorálni első, a Szép Szóban megjelent novelláját. Szégyellte magát, amiért barátai, akiket írói példaképnek tartott, filléres gondokkal küzdöttek.

Neki és feleségének csak akkor kellett nélkülözniük, amikor londoni vagy párizsi utazgatásaik alatt a szigorodó devizaszabályok miatt nem kaphattak apanázst otthonról, de ilyenkor legfeljebb hazautaztak feltölteni a pénztárcájukat. Örkény egy későbbi novellájában emlékezett meg egyik útjukról, amikor Európa egyik legfelkapottabb síparadicsomában időztek.

A csinos fiatalasszony alaposan felkavarta az üdülőhely életét: az olasz trónörököstől a síoktatón át a svájci milliomosig mindenki vele akart kikezdeni, de Flóra észre sem vette a nyomában tülekedő férfiakat, akik közül valaki rózsacsokrot is küldtetett neki a házaspár apartmanjába.

Amikor a férj felhívta rá a figyelmét, hogy szépsége másokra is hatással van, a feleség megsértődött. „Rosszkedvünk lett, estig alig szóltunk egymáshoz, de a vacsoránál kibékültünk, mert vörösbort hozattam, és mind a ketten becsíptünk. Utána azt javasolta a feleségem, hogy ne lifttel menjünk föl, hanem gyalog, mert ő minden hetedik lépcsőn meg akar csókolni. Nagyon sok lépcsőn mentünk föl, és úgy belejöttünk a csókolózásba, hogy egy emelettel följebb tévedtünk, és csókolózva újra lementünk a földszintre.”

A gondtalan szerelmes idill Örkény számára váratlanul szakadt meg. „Egy év múlva szó nélkül faképnél hagyott, csak egy rövid levelet küldött utánam Erdélybe, ahol katona voltam. »Kérlek, egyezz bele a válásba, mert nem tudok nélküle élni.« Elfelejtette megírni, hogy kicsoda nélkül nem tud élni, azonkívül bélyeg se volt a levélen, sőt a borítékot se ragasztotta le.”

Hamar kiderült persze, hogy a szerető nem más, mint Pálóczi-Horváth György újságíró. A Pálóczi-házaspár összejárt Örkényékkel, a feleségek gyerekkoruk óta legjobb barátnői voltak egymásnak, és sok közös programot csináltak négyesben.

Pálóczi több volt, mint írogató gazdag úriember. Teleki Pál miniszterelnök bizalmi emberének számított, és a Magyarország című kormánylap külpolitikai rovatát vezette. Emellett pedig a brit hírszerzés fontos magyar kapcsolata volt, és a háborúból való kiugrást készítette elő. Egy Davidson nevű laptudósítónak álcázott angol kémmel dolgozott együtt, és terveik megvalósításához valószínűleg szükségük volt egy gyanún felül álló, csinos fiatalasszonyra is.

Nem tudjuk, hogy az izgalmas munkakapcsolat hozta meg aztán a szerelmet is, vagy fordítva, Flórát mindenesetre beszervezték, és ugyanolyan halálosan beleszeretett Pálócziba, mint négy évvel korábban a férjébe.

Örkényt mint gyógyszerészt és vegyészmérnök-hallgatót ekkoriban több alkalommal is behívták tartalékos tisztként a központi egészségügyi századba. 1940 nyarán a visszacsatolt Észak-Erdélyben teljesített szolgálatot, amikor megkapta felesége táviratát. Mindössze egy nap kimenőt kapott, futárgép hozta Budapestre.

Unokatestvérétől, Ágnestől tudta meg, hogy a felesége egyik legjobb barátja miatt akarja elhagyni. „Megölöm őket – kiabáltam –, ezzel a pisztolyommal! – Jó, mondta az unokahúgom, csak előbb mosakodj meg. Rendbe hoztam magam, akkor megmondta, hol vannak, és odarohantam.”

Ezután következett a kínos mackósajtos jelenet. Az előrelátó unokahúg ugyanis, míg Örkény a fürdőszobában volt, a pisztolyt kivette, s betette helyette a mackósajtot. A házaspár hamar megegyezett a válásban, akárcsak Pálócziék.

Gönczi Flórának és szeretőjének végül nem lett tartós a szerelme, a gyanússá vált férfinek hamis kanadai útlevéllel menekülnie kellett az országból, s csak hosszú évek múlva tért vissza.

Örkényt nem sokkal ezután újra behívták katonának, de csak az állomáshelyén tudta meg, hogy már nem tisztként van rá szüksége a hazájának, hanem rangjától megfosztott zsidó munkaszolgálatosként. Az ezt követő háborús vérzivatar és a hadifogság alapvető írói tapasztalatát jelentették.

A háború után újra megnősült, de jó kapcsolatban maradt első feleségével is. Pálóczi-Horváth Györggyel azonban soha többé nem állt szóba. Az egykori csábító miután megjárta Rákosi börtönét, 1956-ban Angliába disszidált, ahol Faludy Györggyel szerkesztette az Irodalmi Újságot. Örkény valószínűleg soha nem szerzett tudomást róla, hogy nem csak egy szerelmi románcnak, hanem egy kémhistóriának is majdnem véget vetett a groteszk pisztolyos jelenetben.

/Szöveg: Nyáry Krisztián/

Kövér László a 25 éves FIDESZ-ről, a mai tüntetőkről és az Alkotmánybíróságról

„Egyáltalán: rög vagy haza?”

A FIDESZ 25 éves, de már a nyolcvanas évek eleje óta készülődtünk a társadalmi szerepvállalásra – mondja Kövér László.

Az Országgyűlés elnöke szerint „a FIDESZ-székház udvarát ideiglenesen megszálló tüntetők” átgondolni se képesek, mi ellen menetelnek. ….A választóvonal nem a párttagság, hanem hogy ki tett a közösségért, és ki volt, aki egyéni haszonért másokat próbált meg kiszolgálni. 1990 előtt Moszkvát, azután más idegen érdekeket. A mai baloldal nagyobbik része sajnos abba a kategóriába esik, amely hagyományként ápolja a hazaárulást”.

A Kövér Lászlóval készített Heti Válasz (Stumpf András) interjú teljes terjedelmében itt olvasható: Kövér-interjú